Békásmegyer, Falutörténet (Békásmegyer német neve: Krottendorf)

A község eredetileg a Hont-Pázmány nemzetséghez tartozott, tőlük került 1287-ben csere útján a garami káptalan birtokába.

1368-ban e terület tulajdonosai az óbudai apácák. Földcsere útján 1477-ben a pilisi apátsághoz kerül a tulajdonjog. A török hódoltság első évtizedeiben a falu még virágzott. A XVII. század második felére a helység teljesen megsemmisült. Az 1727 évi népszámlálás, mint kietlen területet jegyzi, a terület ekkor a Zichy család birtokához tartozott.

E terület német telepesekkel történő benépesítése az 1740-es években történt meg.

Krottendorf 1054 hektáros területével végső soron tiszta német község volt, a magyarság létszáma csupán a század forduló körül nőtt meg.

A községet gyakran sújtották természeti katasztrófák. Tüzek, járványok, viharok, áradások. Az 1891-es tűzvészben 54 ház porig égett.

A legnagyobb katasztrófát azonban kétség kívül a II. világháború jelentette a lakosság számára. Amikor 1944 karácsonyán az orosz csapatok elfoglalták a községet, elkezdődött a krottendorfi svábok végső drámája.

A végső dráma utolsó fejezete az itt élő németajkú polgárokkal történt legnagyobb igazságtalanság és jogtalanság 1946-ban következett be: a kiutasítás, kitelepítés, összesen 575 családot (2281főt) szakítottak el szülőföldjüktől (Békásmegyerről legtöbben a Baden-Würtenberg tartományi Billingheim , Eislingen városába illetve Mosbach környékére kerültek) . Igaz, hogy 112 családot mentesítettek a kitelepítési kötelezettség alól, de megbélyegezettséget ők sem kerülhették el, és évtizedekig csupán harmadrangú állampolgárok voltak.

1950. január 1-jén hét várost és tizenhat községet csatoltak Budapesthez. Ekkor szűnt meg Békásmegyer önállósága is, azóta Budapest része. 1971-ben kezdték építeni a lakótelepet, ami a falut ketté szelte. A Fő utca (ma Ezüsthegy utca) Duna felőli oldalán a lakótelep, míg az utca másik oldalán a régi falusi házak maradtak. Az Ófalu egyre inkább háttérbe szorult a békásmegyeri lakóteleppel szemben.

Egy nap minden eltűnhet, ami még a régi Krottendorf-ra emlékeztet, hogy ez ne következhessen be 2005-ben megkezdtük az egykori német hagyományok felelevenítését Békásmegyeren. Kötelességünk ápolni magyarországi németek emlékét, hisz 300 évig éltek itt – és élnek még most is sokan – és mi mindent megpróbálunk, hogy ne haljon ki a „svábság”.

Forrás:” Szülőföldünk Békésmegyer” című könyvből.

Chronik von Krottendorf

 „”An der nördlichen Stadtgrenze der Landeshaupstadt Budapest, an dem rechten Ufer der Donau, am Flusse des Ofner Berglandes, liegt die Gemeinde Krottendorf, amtlich Békásmegyer.

Urspründlich gehörte der Ort dem Geschlechte der Hunt-Pázmány, die ihre heisigen Besitzrechte 1287 im Tausch dem  Graner Kapitel überliessen.

Die Besiedlung mit der deutschen Kolonisten ist um das Jahr 1740 herum erfolgt. Die Kissinger –Puszta, Besitz der Herrschaft war, hatte die Gemeinde am 23.August 1886 mit einem auf zehn Jahren laufenden Kaufvertrag erworben. Zu nächtst war Krottendorf mit einem Ausmass von 1054 ha eine rein deutsche Gemeinde.

Durch das Übergewicht der Siedlerbevölkerung und das für die Verwaltun zuklein gewordene Gemeindehaus im Oberdorf, wurde im Jahr 1938 die Gemeindeverwaltung nach Csillaghegy verlegt.Von diesem Zeitpunkt an heiss amlich die Grossmeinde Békásmegyer- Csillaghegy.

Naturkatasrophenen haben die Gemeinde oft heimgesucht. Feuer,Seuchen,Ungewitter und Überschwemmungen haben die bevölkerung nicht zur Ruhe  kommen lassen.

Die grösste Katastrophe  brachte für die Bewohner aber zweifellos der letzte Krieg mit sich. Als am Hl.Abend des Jahres 1944 der Ort durch russische Truppen besetzt wurde, began die grosse Leidenzeit der Krottendorfer „Schwaben”.

Im Frühjahr 1946 kam dann die grosse Ungerechtigkeit, die Ausweisung. Die „Schwaben”, deren Ahnen vor zweihundert Jahren am Aufbau des Landes begonnen haben, die immer dem ungaischen Staat vorbildlich dienten, wurde in Viehwaggons gesteckt und in zwei Transporten nach Westdeutschland verfrachtet.

575 Familien (2281 Personen ) wurde ausgewiesen und der Geburtsheimat  entrissen. 112 Familien  wurde zwar von der Ausweisung enthoben, sie waren aber weiterhinn eine gezeichnete Volksgruppe unter der zugesiedelten Bevölkerung.

Der erste Transport fuhr am 28. Februar 1946  ab und kam am Mosbach,Baden an. Der 2. Transport verliest die alte Heimat am 5. März und kam  am 11.3. in Wüttemberg an, wo die vertreibenen Krottendorfer eine neue Heimat fanden.

Seither haben viele unsererLandslaute ihren Jahresurlaub in  Ungarn verbracht. Bei dieser Gelegenheit fürte der Reiseweg auch in die alte Heimatgemeinde, deren Namen man heute vergebens auf Strassenkarten Ungarn sucht. Der Ortsname ist von der topographischen Karte des Landes verschwunden. Lediglich im  III.Bezirk der Name als Stadtteil  von Gross-Budapest.

Eines Tages wird auch das Letzte,was nocg an Krottendorf erinnert, verscgwinden und nur die Geschichte wird von diesem Ort zu berichten wissen.”

Quellenverzeichnis : Heimatbuch der Krottendorfer